Egy igazi nyári téma: viharos hullámok egy vízitúra csapatban
2013 július 25. | Szerző: Rita
Néhány hete nem jelentkeztem a legszebb anyai örömek miatt! Olvasóim azonban több levéllel is megkerestek, amelyekre privátban elküldtem a válaszokat. Az alábbiakban azonban ismét megosztok mindenkivel egy történetet, amely úgy gondolom, sokunk számára ismerős lesz:
“Szia Rita!
Az egyik olvasói levél juttatta eszembe azt a történetet, amit szeretnék az olvasókkal megosztani. Tíz évig jártam egy vízitúra csapatba, ahol életre szóló élményeket szereztem. Itt nőttem fel, itt lettem igazán ember. Az évek során sok változás történt a tagságban, és egy idő után a vezetésben is. A csapatunkhoz betársult egy másik gárda is, amelynek vezetője egy idő után megpróbálta az egész társaságot az irányítása alá vonni. Ennek egy ideig a mi vezetőnk ellenállt. Közben zajlottak a táborok, élveztük a napsütést, a vizet, a csinos lányok látványát. Azonban eljött egy őszi nap, amikor vezetőnk úgy döntött, hogy nem bír a másik vezetővel együtt dolgozni, és lemondott. Az indok az volt, hogy a másik irányító élete fő műveként tekintett egy húszfős túra csapatra és egy kis csónakháznak. A mi első emberünknek pedig az volt a célja, hogy minél többen jöjjenek, jól érezzék magukat, és kialakuljon egy széles réteg, amelynek tagjai aktív részesei lesznek a következő éveknek.
A két ember már egymásra sem tudott nézni, nem beszéltek egymással, így nem tűnt sok esély arra, hogy tovább tudjanak együtt dolgozni. Próbálkoztunk mindenféle rábeszélő technikával, de nem jártunk sikerrel!
Nem sokkal később elkezdett fogyatkozni a csapat, megszűntek a túrák, bezárt a csónakház, véget ért egy nagyszerű álom. Vajon egy mediátor tudott volna segíteni a megfelelő pillanatban?
Köszönöm:
Gergő”
Kedves Gergő!
Hiszem és vallom, hogy amennyiben két ember nem tud egymással szót érteni (mindegy, milyen okból kifolyólag), de mindkettőben – és ez a kulcsszó: mindkettőben! – megvan a készség, a hajlandóság a megegyezésre, a ki-vagy megbékélésre, akkor tud segíteni a mediátor. Tehát amíg egyikük vagy mindketten annyira sértettnek érzik magukat, hogy csak a saját maguk igazát hallják és fújják, addig nem lehet rajtuk segíteni! Tehát a leveledben említett megfelelő pillanat az lett volna, amikor nyitottnak mutatkoztak volna arra, hogy a másik fél álláspontját is meghallják, és ráadásul mindketten ugyanolyan fontosnak találják a csónakház „életben maradását”, továbbra is szívügyük legyen a csapat- és a vízitúra-szervezés!
Sajnos ezt a pillanatot nem mindig sikerül időben észlelni. Biztos vagyok benne, hogy rajtuk kívül a közösség passzivitása is hozzájárult a helyzet elmérgesedéséhez. Gondolom a társaid is látták, hogy mi zajlik, de mivel nem tettek semmit ezért részben ők is hibásak abban, hogy nem sikerült a csapat boldogságát megtartani.
Mediátorként azt remélem, hogy nemcsak a két szemben álló, de az egykori tagság is tudott valamit az esetből magának leszűrni és a későbbiekben jobban és sikeresebben tudtak hasonló eseteket kezelni!
Napsütéses nyarat kívánok!
Rita mediátor
VAN-E ÉRTELME A KÖZÖS SZÜLŐI FELÜGYELETNEK KÜLÖNÉLŐ SZÜLŐK ESETÉBEN? 1. RÉSZ
2012 november 8. | Szerző: Rita
A közelmúltban részt vettem a Budapesti Ügyvédi Kamarában a közös szülői felügyeletről tartott kerekasztal beszélgetésen.
A téma szakemberei között 2 bíró, 2 ügyvéd, 1 egyetemi adjunktus és 1 gyámhivatali ügyintéző osztotta meg a nézőkkel a gondolatait és tapasztalatait.
Mindenképpen tanulságos volt meghallgatnom a szakértőket. Legfőképpen azért, mert ismét megerősítette az én küldetésemet: IGENIS NAGY SZÜKSÉGE VAN AZ EMBEREKNEK A MEDIÁTORRA, főleg ebben a témában – még akkor is (vagy éppen azért?), ha az ügyvédek pont ennek ellenkezőjéről számolnak be!
No, de ne szaladjunk ennyire előre..
Mit is jelent maga a szülői felügyelet? Elemei: a gyermek gondozása, nevelése; törvényes képviselete és a vagyona kezelésének kötelezettsége és joga. (Idetartozik még a gyámnevezés és gyámságból való kizárás joga is.) Igen, ez elsősorban kötelesség, csak azután jog!
Együtt élő szülők esetében természetesen fel sem merül ennek kérdése, hiszen a szülők együttesen, közösen gyakorolják a szülői felügyeletet.
Különélő szülők esetében azonban – a jelenlegi magyar szabályozás szerint – a bíróság csak közös kérelemre rendel el közös szülői felügyeletet. Ellenkező esetben, amelyik félnél elhelyezte, az a szülő gyakorolja a szülői felügyeletet, a másik szülőnek pedig szünetel a szülői felügyeleti joga – a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések kivételével. A közös szülői felügyeletet azonban a családjogi törvény már nem szabályozza részletesen; azt maguknak a feleknek kell tartalommal megtölteniük.
Abban, gondolom, mindannyian egyetértünk, hogy a gyermek mindenekfölött álló érdeke az lenne, ha szülei a válást követően is közösen gyakorolnák a szülői felügyeleti jogot; azaz a gyermekkel kapcsolatban a jövőben (is) mindenben együttműködnének.
Ehhez képest mi a tapasztalata és mi a hozzáállása
1. a bíróknak?
A bírók a kérdésből annyit látnak, hogy sok esetben a közös szülői felügyeletben megállapodott felek közül az, akinél a gyermeket elhelyezték, utóbb a közös szülői felügyelet megszüntetése iránt; a különélő szülő pedig utóbb a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt pert indít a másik ellen.
Egyébként pedig a bírói gyakorlat nem egységes a közös szülői felügyelet kérdésében. Van olyan törvényszék, ahol a bíró sem a tartásdíjat, sem a kapcsolattartást nem engedi rendezni határozatában! Ez természetesen csak káoszt szül. Aztán van olyan bíróság is, ahol éppen ellenkezőleg, a bíró tartalommal kívánja megtölteni a közös szülői felügyeletet…
2. az ügyvédeknek?
A beszélgetésen megjelent 2 ügyvéd teljesen egyetértett abban, hogy a közös szülői felügyelet egy szép elv, azonban szerintük az együttműködésre a válást követően a szülők legfeljebb 5-10%-a képes. És a többiek? Egymás elleni zsarolás eszközéül, alku tárgyául használják a gyermeket. És mivel legtöbbször az egész kérdés csak cirkuszt szül, nem is szokták ajánlani (!) a válófélben levő szülőknek a közös szülői felügyeletet!
Ezen a ponton azért nagyon megdöbbentem. Nem is ajánlják. Nem is próbálják meggyőzni a feleket…
– Meg különben is – így az egyik közismert ügyvédnő – meg kellene ismerni a másik szülőt is (hiszen az ügyvéd értelemszerűen csak az egyik felet képviseli), ugyanis legfeljebb 2 alkalommal találkoznak az esetek többségében négyesben (a 2 fél és a 2 ügyvéd), azt is el lehet képzelni, milyen hangulatban…
3. a gyámhivatalnak?
A beszélgetésen megjelent gyámhivatali ügyintézőnek rendkívül rosszak a tapasztalatai, ami, mondjuk, érthető, hiszen aki a gyámhivatalt keresi fel, az általában sajnos már ádáz ellenségnek tekinti a másik szülőt.
Folytatása következik…
Önök kérdeztek, én válaszolok!
2013 november 4. | Szerző: Rita
Egy évvel ezelőtt indult el ez a kis blog, azért, hogy bemutassam a mediáció világát, a mediátor munkáját. Az elmúlt hónapokban rengeteg kérdést kaptam, amelyekre most megpróbálok válaszolni.
A mai kérdés:
4. A mediátor munkája mennyiben különbözik egy jó pszichiátertől, az eredményességre gondolva?
Teljesen más: a pszichológus “lélekbúvár”, a lelki folyamatokat és a múlt eseményeiből építkezve az ok-okozati összefüggéseket igyekszik feltárni; a pszichiáter orvos; gyógyszerekkel is segíti a beteg gyógyulását.
A mediátor abszolút eredmény-centrikus: az “itt és most”-ra fókuszálva a konkrét konfliktus jövőre-mutató megoldásában segíti a feleket.
Oldal ajánlása emailben
X