Egy igazi nyári téma: viharos hullámok egy vízitúra csapatban

2013 július 25. | Szerző: Rita

Néhány hete nem jelentkeztem a legszebb anyai örömek miatt! Olvasóim azonban több levéllel is megkerestek, amelyekre privátban elküldtem a válaszokat. Az alábbiakban azonban ismét megosztok mindenkivel egy történetet, amely úgy gondolom, sokunk számára ismerős lesz:

“Szia Rita!

Az egyik olvasói levél juttatta eszembe azt a történetet, amit szeretnék az olvasókkal megosztani. Tíz évig jártam egy vízitúra csapatba, ahol életre szóló élményeket szereztem. Itt nőttem fel, itt lettem igazán ember. Az évek során sok változás történt a tagságban, és egy idő után a vezetésben is. A csapatunkhoz betársult egy másik gárda is, amelynek vezetője egy idő után megpróbálta az egész társaságot az irányítása alá vonni. Ennek egy ideig a mi vezetőnk ellenállt. Közben zajlottak a táborok, élveztük a napsütést, a vizet, a csinos lányok látványát. Azonban eljött egy őszi nap, amikor vezetőnk úgy döntött, hogy nem bír a másik vezetővel együtt dolgozni, és lemondott. Az indok az volt, hogy a másik irányító élete fő műveként tekintett egy húszfős túra csapatra és egy kis csónakháznak. A mi első emberünknek pedig az volt a célja, hogy minél többen jöjjenek, jól érezzék magukat, és kialakuljon egy széles réteg, amelynek tagjai aktív részesei lesznek a következő éveknek.

A két ember már egymásra sem tudott nézni, nem beszéltek egymással, így nem tűnt sok esély arra, hogy tovább tudjanak együtt dolgozni. Próbálkoztunk mindenféle rábeszélő technikával, de nem jártunk sikerrel!

Nem sokkal később elkezdett fogyatkozni a csapat, megszűntek a túrák, bezárt a csónakház, véget ért egy nagyszerű álom. Vajon egy mediátor tudott volna segíteni a megfelelő pillanatban?

Köszönöm:

MIKULÁS-, JÉZUS(KA)-AJÁNDÉK – HAZUGSÁG VAGY CSODA?

2012 december 12. | Szerző: Rita

A Mikulás már elment, Jézus(ka) még várat magára néhány napot. De mit és hogy mondjunk gyermekünknek, ha már nagyobbacska, és rájön egy-két dologra ezekkel az ünnepekkel kapcsolatban?

Azt gondolom, a boldog gyermekkor alapvető eleme a mesék, titkok, csodák és a hit világából táplálkozó képzelőerő, amely tágításához szükségük van minderre. Nem beszélve a magunk által megteremtett, illetve továbbvitt szép családi hagyományokról, amelyek szintén beivódnak gyermekeink lelkébe.

Amikor eljön az idő, hogy gyermekeink rákérdeznek erre-arra, azt gondolom, nagyon nem mindegy, hogyan tálaljuk válaszunkat. Természetesen minden azon múlik, hogy mi, szülők mit hoztunk otthonról, mit tettünk ehhez hozzá felnőttkorunkban; más szóval: miben hiszünk, és mit tartunk fontosnak átadni ezekből az ünnepekből gyermekeinknek?

Általában egy keresztény szülőnek nem okoz gondot a karácsony-ünnepkör megmagyarázása gyermekének, de ismerek olyanokat, akiknek fejtörést okoz a Mikulás-kérdés és az is, hogy mit mondjon gyermekének arról, ki hozza az ajándékot a karácsonyfa alá. Nyilván ezt (is) mindenki –belátása szerint – kicsit másképp csinálja.

Mindkét decemberi ünnepnek megvan a maga valós alapja – gondolok itt természetesen Szent Miklós püspökre, aki annak idején megajándékozta a gyermekeket és a nélkülöző családokat és Jézusra, mint bizonyított történelmi személyiségre – tehát a nem hívő szülőknek is adott a lehetőség, hogy gyermekének arra a kérdésére, hogy most akkor létezik-e a Mikulás és a Jézus(ka), ne egy nemmel válaszoljon…

Egyébként mindenkinek meleg szívvel ajánlom a Polar Express mozifilmet, amelyben a száncsengő is csak annak szól, aki hisz és őrzi a csodát..

Nálunk nem Jézuska, hanem az angyalok hozzák a karácsonyfát és az ajándékot is a gyerekeknek, Jézus megszületésének örömére. Azt ünnepeljük – és ezt tanítjuk fiainknak is –, hogy Jézus elhozta az igazi szeretetet és a szívből jövő megbocsátást a világra. A felnőttek egymást ajándékozzák, hiszen ők a Három Királytól és az angyaloktól már megtanultak szívből adni! Kisfiaimnak, akik februárban lesznek 9- és 7 évesek, a mai napig teljes és tisztaszívű a csodavárásuk! Lenyűgöz engem is! Egész kis koruktól ők is készítenek vagy vásárolnak valami kedves apróságot a felnőtt családtagoknak, hiszen tudják, ők az angyaloktól már nem kapnak semmit. Azt gondolom, ha eljön az idő, és megtudják, hogy ki teszi a mikuláscsomagot a csizmába, és az ajándékot a fa alá, ilyen előzmények mellett egyáltalán nem éri őket megrázkódtatás (mint ahogy engem sem ért annak idején), mert nem ez a lényeg! A lényeg a hit átadása, a szívből adás örömének megtanítása és a családi hagyományok továbbadása!

Remélem, hogy májusban érkező kistestvérükkel a jövőben pedig majd ők lesznek a leglelkesebb csodavárók és titoktartók!

Mindenkinek igazán áldott és szeretetteljes karácsonyt kívánok!