Önök kérdeztek, én válaszolok!

2013 november 4. | Szerző: Rita

Egy évvel ezelőtt indult el ez a kis blog, azért, hogy bemutassam a mediáció világát, a mediátor munkáját. Az elmúlt hónapokban rengeteg kérdést kaptam, amelyekre most megpróbálok válaszolni.

A mai kérdés:

4. A mediátor munkája mennyiben különbözik egy jó pszichiátertől, az eredményességre gondolva?

Teljesen más: a pszichológus “lélekbúvár”, a lelki folyamatokat és a múlt eseményeiből építkezve az ok-okozati összefüggéseket igyekszik feltárni; a pszichiáter orvos; gyógyszerekkel is segíti a beteg gyógyulását.

A mediátor abszolút eredmény-centrikus: az “itt és most”-ra fókuszálva a konkrét konfliktus jövőre-mutató megoldásában segíti a feleket.

Önök kérdeztek, én válaszolok!

2013 október 14. | Szerző: Rita

Közel egy évvel ezelőtt indult el ez a kis blog, azért, hogy bemutassam a mediáció világát, a mediátor munkáját. Az elmúlt hónapokban rengeteg kérdést kaptam, amelyekre most megpróbálok válaszolni.

 

A mai kérdés rövid, de velős:

1. Vajon a mediál és a meditál között lévő 1 betű különbség véletlen? Van összefüggés a két dolog között?

Az égvilágon semmi összefüggés nincs! Azonban mivel még mindig nem közismert vitarendezési mód a mediáció, nagyon sokan mondanak meditációt, miközben mediációt szeretnének..

 

Mindennapi Mediátor

2013 június 3. | Szerző: Rita

Egy új gondolat fogalmazódott meg bennem néhány hónappal ezelőtt! Ennek első eredménye lett a “Mindennapi Mediátor ” létrejötte. Aki úgy érzi, hogy szeretné használni, de csak otthon vagy csak szűk körben, kattintson, és minden fontos információt megtudhat!

 

ÚJ UTAK AZ ISKOLAI KONFLIKTUSOK KEZELÉSÉBEN – 2. rész

2013 január 10. | Szerző: Rita

Milyen alternatív vitarendező módszerek vannak/lehet(né)nek tehát a pedagógusok kezében az agresszióra válaszul? És mitől alternatív? Attól, hogy a felek a fegyelmi, bírósági (hatósági) eljárás helyett vagy esetleg amellett alkalmazzák.

Azt gondolom, az első és legfontosabb, hogy a konfliktus keletkezésekor a pedagógus hajlandó legyen/belső motivációja legyen arra, hogy a hagyományos büntetési eszközök (intő, figyelmeztetés, kiközösítés, elbocsátás) helyett egész más utat válasszon a vita feloldására. Ezt kívülről ráerőltetni senkire nem lehet. Persze az iskola vezetőségének álláspontja, pedagógusaik ezirányú képzésekre küldése nyilván mértékadó. Előfordulhat, hogy a fiatal, pályakezdő pedagógusok számára könnyebben fog menni a szemléletváltás, hiszen még nincsenek berögzült válaszreakcióik és tapasztalataik az agresszióra viszonyulásra, és jó esetben még lelkesek is, tehát nyitottak minden újra, másra, mint amit eddig láttak vagy amit eddig tanultak. Másrészről azonban nekik is van egy addigi életútjuk, addigra kialakult szemléletük, amelyből esetleg ugyanúgy hiányzik – mivel nem ismerik – az alternatív konfliktusfeloldás mint módszer használata, mint tapasztaltabb kollégáik szemléletéből és eszköztárából. De jó lenne az OFI projektjét kiterjeszteni minél több – és nem csak szakképző – iskolára; illetve minél több iskolában bevezetni egy-egy alternatív vitarendezési eljárást, mint például a mediációt és a resztoratív eljárást.

1. Mediáció (közvetítés): erről a módszerről szól alapvetően a blogom, úgyhogy hosszan ezt most nem taglalnám. A lényege röviden az, hogy az ebben az eljárásban önkéntesen résztvevő felek egy pártatlan közvetítő (mediátor) segítségével igyekeznek a konfliktusukat saját maguk rendezni – elkerülve a hosszú és költséges bírósági eljárást. Célja egy, mindkét fél szempontjából „elég jó” megállapodás létrehozása.

Tipikus esetek az iskolai konfliktusok köréből:

tanár-diák közötti – például sorozatos késésből, illetve egyéb magatartásproblémákból adódó – konfliktusok;

tanár-tanár közötti – például oktatási, nevelési módszerkülönbségekből adódó – összetűzések;

tanár-szülő közötti – a gyermek iskolai viselkedéséből, hozzáállásából kiinduló – konfliktusok.

2. Resztoratív (helyreállító) eljárás: általában normaszegés, károkozás esetén javasolt alternatív vitarendezési eljárás, amelynek során a sérelemben érdekelt összes résztvevő összeül, és az ún. facilitátor vezetésével a felek együttesen találják meg a válaszokat. A célja az, hogy az elkövetőt a közösség ne vesse ki magából, ne közösítse ki, hanem az elkövető érezve a közösség megtartó erejét és belátva tette súlyát, illetve annak következményeit, felelősségteljesen reagáljon, bocsánatot kérjen, és hozza helyre/tegye jóvá a hibát (normasértést). Alapelve: nem az elkövetőt mint embert, hanem a tettét ítélik el.

Tipikus esetek:    diák-diák közötti – verekedéssé fajuló – konfliktusok;

tanár-diák közötti – károkozás (rongálás) miatti – konfliktusok.

Tipikus kérdések: Mi történt? Kit és hogyan érintett? Mit kellene tenni ahhoz, hogy a dolgok rendbe jöjjenek?

Nyilván a két eljárás nem válik el élesen egymástól, sőt, van, amikor együtt alkalmazandó (ld. büntetőjogi mediáció körébe tartozó resztoratív mediáció). A cél ugyanaz: a jövőbeli közös együttműködés reményében a hagyományos – bírósági, hatósági – eljárások helyett alternatív módon megoldás(oka)t találni a problémáikra, nem kívülről/felülről érkező eszközökkel, hanem az érdekeltek aktív bevonásával!

 

ÚJ UTAK AZ ISKOLAI KONFLIKTUSOK KEZELÉSÉBEN – 1. RÉSZ

2012 december 19. | Szerző: Rita

„Véletlenül”, a kisebbik fiam osztálytársának édesanyjától hallottam az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) Új utak az iskolai konfliktusok kezelésében című konferenciájáról, amelyre azonnal jelentkeztem is. Milyen jó, hogy elmentem!

Régóta bennem van, hogy a mediációt és egyéb alternatív vitarendezési eszközöket nem csak a családon, munkahelyen (stb.) belül lehetne és kellene alkalmazni, hanem nagyobb közösségekben, intézményesített szinten is.

Nagy örömmel töltött el, hogy az OFI még 2008-ban alternatív vitarendezés projektet indított el (pontos elnevezése: „Az alternatív vitarendezés, az érdekalapú tárgyalás és a resztoratív technikák bevezetése a szakképző intézmények működési és nevelési gyakorlatába”), és az országban több mint 150 szakképző iskolával felvették a kapcsolatot e témában. Mára közel 80 iskolával született együttműködési megállapodás, több mint 2200 pedagógus végezte el a képzésüket! E konferencia pedig az egész projekt lezárásaként került megrendezésre; különböző neves szakemberek számoltak be tapasztalataikról, vonták le következtetéseiket, mutatták be az eddigi eredményeket. (www.ofi.hu) Engem az általam nagyon nagyra tartott Dr. Bagdy Emőke pszichológus professzor asszony előadása ragadott meg legjobban. Arról beszélt, milyen szerepe van a pszichológiának az iskolai agresszió megelőzésében. A gyermek már magzati korban kapja a – jó esetben pozitív – impulzusokat az édesanyjától. Az 1. életéve során az édesanya szerepe a meghatározó, a kötődés is ekkor alakul ki, a 2 életévben az apa tölt be kulcsfontosságú szerepet, a játékos birkózás, „férfias” játékok és ezzel párhuzamosan a szelídítés mintájával: nem bántjuk azt, akit szeretünk. Az óvodás korú gyermeknek, ha agresszió az általános eszköze, valószínűsíthető, hogy 20 éves korában is az lesz (kivéve, ha gyermekkorától kap ezzel ellentétes szociális támogatást). Ha valaki az iskolában viselkedik agresszívan, az igazából egy tünet, és családi szocializációs háttértényezők állnak mögötte (a 4 alapvető szülői minta: szabályorientált, konfliktusos, túlvédő, korlátozó). Arról, hogy milyen alternatív eszközök vannak/lehet(né)nek a pedagógusok kezében az agresszióra válaszul, a következő bejegyzésben írok.

A jó hír az, hogy van remény arra, hogy a (közel)jövőben az iskolákban ne a hagyományos büntetési eszközök (intő, figyelmeztetés, kiközösítés, elbocsátás) működjenek egy-egy konfliktus kirobbanásakor, hanem más, alternatív módszereket vessenek be a pedagógusok, mediátorok, facilitátorok.

Ezekről a módszerekről és eszközökről a következő bejegyzésben írok.