CSALÁDBAN IS BEVETHETŐ – 1. rész

2012 október 24. | Szerző: Rita

A mediáció mint módszer alkalmazásában az a nagyon jó, hogy az „bevethető” otthon, a családban is – például 2 testvér vagy 2 másik rokon egymás közötti vitájának feloldására!

Nálunk ez többször is bevált már – annak dacára, hogy két kisfiam jelenleg még csak 8,5 és 6,5 évesek!

Az úgy volt – hogy a legutóbbi esetet idézzem –, hogy nem tudtak abban megegyezni, melyik játékkal játsszanak az elkövetkező 2 órában (Igen, nekik még ilyen problémáik vannak). Ennyi idő állt ugyanis rendelkezésükre, aztán családi program miatt el kellett indulnunk otthonról.

Doma – a nagyobbik fiam – mindenképpen legózni szeretett volna, ami máig az ő legkedvesebb játéka. Zala – a kisebbik – pedig bátyjával társasozni akart. Általában ők nagyon jól eljátszanak egymással, de most valahogy nagy patália keveredett a meg nem egyezésükből. Egyik sem tudta a másikat meggyőzni. Épp jött volna a hiszti, sértődés…

Na, ekkor lett egy ötletem. Leültettem őket a nagy családi étkezőasztalunkhoz, és azt mondtam:

– Ok, akkor most mindketten gondoljátok végig, mi az a 2 dolog, ami miatt mindenképpen azzal a játékkal szerettek/szeretnétek játszani, amihez most úgy ragaszkodtok!

Csönd lett egy pillanatra, majd Doma szólalt meg elsőként:

– Én azért szeretek legózni, mert használhatom a fantáziámat, azt építhetek, amit csak akarok! És közben lehet csak úgy gondolkodni másról is.

Zala:

– Én azért szeretek társasozni, mert akkor együtt vagyunk, sokat nevetünk. Akkor is jó, ha néha én veszítek..

Mire én:

– Jól van, akkor most próbáljátok meggyőzni a másikat, hogy miért játssza veletek azt, amit ti szeretnétek.

Megint Doma reagált először:

– Zala, legózzunk együtt azért, mert akkor ketten találhatjuk ki, hogy mit építsünk! Sőt, én segítek is neked, ha elmondod, mit szeretnél, és megakadtál.

Zala:

– Doma, társasozz velem, mert akkor jókat fogunk nevetgélni, és ugyanúgy együtt leszünk, mintha legóznánk!

Ez tényleg így zajlott le! Csak ámultam és bámultam, mert – bevallom – nem gondoltam, hogy ilyen korú gyerekeknél is működhet a mediáció módszere!

Mivel most már odafigyeltek egymásra, már csak meg kellett találni és rámutatni a közös pontokra, és ötleteket adni:

– Nagyon jó, fiúk! Tehát azt tudjuk, hogy szeretitek egymást, szerettek együtt, közösen játszani, ugye?

Mindketten bólogatnak. Folytattam:

– Ok. Akkor mi lenne, ha megfeleznénk az indulásig hátralevő időt, és annak első felében az egyik játékot, a másik felében a másikat játszanátok?

Mindketten egyetértenek. Már csak az a kérdés, mivel kezdjenek, ugyanis az, ha a másik játékával, az a gyerekek szemszögéből ugyanúgy lemondás, mintha egyáltalán nem játszanának – az adott pillanatban. Hiszen a késleltetett jutalmazást általában ebben a korban a gyerekek még nem értik meg.

Doma mondja:

– Kezdjük a társasozással! De anya, nézd az órát, és pont félidőben szólj, mert akkor abbahagyjuk, mindegy, hol tartunk a társasban. Jó lesz így Zala?

Zala bólint, én pedig hirtelen nagyon büszke leszek az én nagyfiamra és az ő nagylelkűségére! Na meg persze a kisebbre is, hogy ő is tudott engedni…

Ugye megérte a mediáció módszerét alkalmaznom?

MILYEN IS A KONFLIKTUSHOZ VALÓ (V)ISZONYUNK?

2012 október 17. | Szerző: Rita

Sokan azt gondolják, hogy probléma, és keseregnek rajta, ha konfliktusuk van valakivel. Igyekeznek attól szabadulni vagy nem tudomást venni róla.

Pedig a konfliktus az élet és a társas kapcsolatok természetes velejárója! Ha ezt tudjuk, sőt, magunkban tudatosítjuk, egész más lesz magához a konfliktushoz való viszonyulásunk is.

Az az érdekes, hogy nem csak a tárgyaló felek konfliktushoz való viszonya határozza meg a mediációs eljárás – jó esetben csak a – kezdetét, hanem a mediátornak a konfliktushoz való hozzáállása is. Ha mondjuk, a mediátor azt gondolja, hogy a konfliktus kiküszöbölendő, másképp közelíti meg az egész mediációs eljárást, mint az a mediátor, aki szerint a konfliktus az élet része, amit tudomásul kell venni, és „használni” kell a közvetítői eljárás folyamán (is). Ha a mediátor az előbbi attitűddel rendelkezik, akkor a mediációs eljárás során – miközben igyekszik a konfliktust kiküszöbölni – heves érzelmi reakciói lehetnek, még az is előfordulhat, hogy erőszakos is lehet a felekkel a „sikeres” megegyezés érdekében.

Be kell vallanom, kezdetben én is beleestem ebbe a hibába… Erélyesen „segítettem”, megérintődtem, vagy valamelyik fél mellé álltam (persze ez csak később tudatosult bennem), ami ebben a szakmában nyilvánvalóan a legnagyobb hiba.

Hiszen pont az a lényeg, hogy én senkit sem képviselek, a felek „között” állok a szó minden értelmében. Az én dolgom az, hogy sikerüljön a feleknél a konkrét vita vonatkozásában szemléletváltozást elérni; kimozdítani a feleket az adott konfliktussal kapcsolatban kialakult merev álláspontjukból, hogy készek legyenek olyan megoldások elfogadására is, amelyeket esetleg korábban elutasítottak.

Ahogy a konfliktus az élet része, úgy a konfliktus feloldása és a megbékélés természetes emberi igény, ami mindannyiunkban benne él!

 

HATALMI HARCOK – JÁTSZMÁZÁS ÉS MEDIÁCIÓ

2012 október 13. | Szerző: Rita

A mediáció kezdetén gyakori, hogy mindkét fél beveti a maga kis játszmáit – általában persze anélkül, hogy ez tudatos lenne –, próbálja az általa ismert és jól begyakorlott eszközökkel a másikat sarokba szorítva a saját érdekeit érvényesíteni. Ekkor én közbelépek, és különféle árnyalt (vagy éppen nem árnyalt) eszközökkel olyan mederbe igyekszem terelni a beszélgetést, ahonnan ténylegesen elkezdődhet a valódi kommunikáció, az érdekek egyeztetése, egymáshoz közelítése.

A minap, számomra is meglepő módon, a mediáció végéhez közeledve, tehát a sikeres megállapodás írásba foglalása előtt az egyik fél újra játszmázni kezdett: fölényeskedve egyszer csak közölte, hogy jó-jó, de ezt most aláírás előtt átküldené az ügyvédjének! Na, erre felszaladt a szemöldököm és az adrenalinom.. Mondom az illetőnek:

–          Nem hiszem, hogy megértette a mediáció lényegét! Engem abszolút nem érdekel az ügyvéd véleménye; ez nem az ő, hanem az Önök megállapodása, amelyet „röpke” 5 óra után Önök „szültek meg”, csak és kizárólag Önökre tartozik annak tartalma!

Mire ő:

–          A megállapodás tartalmába persze, hogy nem hagyom az ügyvédet beleszólni, de akkor nyugodnék meg teljesen, ha jogilag ő átnézné, mert mégiscsak a bíróság elé kerül a megállapodás.

Akkor én elmagyarázom neki, hogy én is jogász vagyok, sőt, október 1-jéig ügyvédként működtem, tehát nyugodjon meg, jogilag is rendben lesz az egyezség.

Sajnos ő ezek után is kötötte az ebet a karóhoz – mondván, 2 éven át az ő ügyvédje volt, akinek elküldené véleményezésre –, úgyhogy most először eleget tettem kérésének: mailben elküldtem neki a megállapodást, hogy azt továbbküldhesse az ügyvédjének. Feltételül kötöttem azonban, hogy már másnap – tehát nem napok múlva – találkozzunk a megállapodás aláírása végett, különben teljesen felesleges volt az ezzel töltött 6 óra.

A vége az lett – hál’isten –, hogy e kis közjáték után másnap sikerült az aláírás, pont került minden olyan vitás kérdés végére, amelyek kapcsán 2 éve (!) nem sikerült – ügyvédek ide, ügyvédek oda – megegyezniük sem a bíróság előtt, sem bíróságon kívül.

Kapuk csukódnak, kapuk nyílnak

2012 október 10. | Szerző: Rita

Úgy döntöttem, bezárok egy kaput, hogy egy másik ki tudjon nyílni!

Amíg ez volt a névkártyámra írva: ügyvéd, mediátor, addig majdnem kizárólag csak ügyvédként kerestek. Viszont az én szívügyem a mediáció! Ezért úgy döntöttem, szüneteltetem az ügyvédi tevékenységem. És láss csodát: vonzom a mediációs ügyeket!

A dolog természetéből adódóan az ügyvéd egészen máshogy áll hozzá a problémához, mint a mediátor. Más a cél. Az ügyvéd szükségszerűen mindig az egyik felet képviseli, a mediátor mindkettő érdekeit nézi, de senkit sem képvisel. Segít tisztázni a konfliktus természetét, segít olyan megoldást találni, amely mindkét fél számára kielégítő. Keresi vagy felszínre hozza a közös pontokat, közös érdekeket.

Hiszek abban, hogy 2 ember, ha volt vagy van közös „szál” az életükben, amely valamikor összekötötte (összeköti) őket, akkor, akármilyen természetű, akármekkora is a vita, meg tudnak egymással egyezni, ha megvan a kellő motivációjuk – amelyet sok esetben éppen a mediátor tud előhívni vagy megerősíteni!

Amíg élünk, konfliktusaink – a hozzátartozókkal, barátokkal, ismerősökkel, üzlettársakkal, stb. – mindig is lesznek, azonban nem mindegy, hogy „megyünk bele” azokba, hogyan oldjuk fel, milyen – jó esetben: magasabb – szintre lépünk utánuk!

A magasabb szintre kerülésben tud segíteni a MEDIÁTOR!

—————————

A mediáció egy sajátos konfliktusrendezési mód, amelynek során a vitában álló felek által közösen felkért mediátor jár közben, segíti a feleket megállapodás létrehozásában. Ennek során kizárólag olyan írásbeli megállapodás születhet, amely mindkét fél számára méltányos és előnyös; tehát mindegyikük nyertesnek kell, hogy érezze magát a végén!

Mit szeretnék?

2012 október 6. | Szerző: Rita

Magyarországon kevesen ismerik a mediátor fogalmát, azt pedig még kevesebben tudják pontosan, hogy mi is a feladata. A szögletes jogi megoldások és a sokszor önkényes személyi döntések között a mi feladatunk, hogy megkeressük azokat a megoldásokat, amelyek egy kapcsolatban megoldhatatlannak tűnnek. Ez sokszor nehéz, embert próbáló feladat. Azonban az elért eredmények mindig magukért beszélnek! Egy-egy keményebb nap után a legnagyobb ajándék, a legjobb fizetség, amikor a velem szemben ülők szemébe nézek és azt látom, hogy igen, tényleg sikerült megoldani azt a problémát, amivel hozzám jöttek! Ez mindig nagyszerű érzés!

Erről szeretnék ebben a blogban írni! És még mindarról, ami ezzel kapcsolatosan majd az eszembe jut!

—————————–

Mi is az a mediáció? Úgy gondolom, fel kell tennünk ezt a kérdést, mert hiába hangzik el egyre többször, hiába tevékenykedik egyre több mediátor, ma Magyarországon még mindig nagyon sokan nem tudják, eszik-e vagy isszák ezt. Gyerekcipőben jár. Nálunk „közvetítő” a szinonimája, de ennél többet jelent valójában: a mediátor a „közvetítés” során békéltet, egyeztet, közbenjár.