HISZEK A VÁLTOTT ELHELYEZÉSBEN – HA MEGVANNAK A FELTÉTELEI!

2014 szeptember 29. | Szerző: Rita

Alapvető gondolatom, hogy a gyermekek jelenéért és jövőjéért mindkét szülő ugyanannyira felelős! És fordítva: a gyerekeknek is szüksége van mindkét szülő testi-lelki közelségére, figyelmére; a világképük anyával és apával lesz teljes, egészséges és biztonságos! Ezért rendkívül fontos, hogy szülei válásával a gyerekek ne veszítsék el egyik szülőjüket sem!

Ennek legjobb módja a váltott elhelyezés (ha ezt mindkét szülő akarja); azaz ha a gyerek időközönként váltva hol anyánál, hol apánál lakik. Persze, ki kell tapasztalni, hogy milyen időközönként történjen a váltás, mert nyilván mindenkinek más válik be, de azért általános tapasztalat, hogy nem jó sem a túl rövid (pár napos) együttlét a szülővel, sem a túl hosszú (3-4 hét) távollét a másik szülőtől. A gyerek életkora, neme és személyisége is lényeges szempont az időtartam jó megválasztásánál.

Természetesen ezen túl sok feltétel együttes jelenléte szükséges ahhoz, hogy a váltott elhelyezés a gyakorlatban sikeresen megvalósulhasson. Például:

–   mindkét szülő természetesnek tartsa azt, hogy a másik szülő is a válás után ugyanúgy meg akarja élni szülői felelősségét, és kiegyensúlyozott kapcsolatot akar a gyermekével továbbra is (már ha addig az volt);

– alapvető, hogy anya és apa szülői felelősségének tudatában a gyermek érdekében mindig tudjon együttműködni, kompromisszumokat kötni és egymással kommunikálni, párbeszédet folytatni;

– nevelési kérdésekben általában egyetértsenek, hasonló értékrendet valljanak, hasonló elvárásokat támasszanak a gyereknek;

– biztonságos otthont és támogató környezetet mindketten tudjanak nyújtani, ne kelljen „bőröndözni”;

– mindkét szülő lehetőleg rugalmas munkaidőben dolgozzon;

– ne lakjanak túl messze egymástól, stb.

Pesze, persze, tudom, hogy a fenti feltételek együttes megléte az ideális eset (lenne), és sokszor éppen valamelyik szempont tartós hiánya vezetett a szülők válásához, de! kiindulópontnak általában elég a megfelelő hozzáállás és az erős szándék (belső motiváció) a konstruktív szülővé/szülőtárssá váláshoz! Utána a többi majd jön…

Hiszem azt, hogy a fenti feltételek megléte esetén a váltott elhelyezés szolgálja a lehetőségekhez képest legjobban a gyermek érdekét! Ennek bíróság előtti érvényesíthetőségét pedig jelentősen megkönnyítik a 2014. március 15-től hatályos – a Csjt.-hez képest sokkal rugalmasabb – új Ptk. vonatkozó rendelkezései (4: 165. § (1) és (2) bek.).

Közös szülői felügyelet és váltott gyermekelhelyezés: ritka mint a fehér holló

2014 szeptember 21. | Szerző: Rita

Majdnem egy éve közvetítettem két olyan fiatal szülő között, akik mindketten viszonylag könnyen belátták, hogy a másik is „teljes jogú” szülője akar maradni két közös gyermeküknek a válást követően is. Úgy tűnt számomra, hogy az otthagyott apa – sértett hozzáállása ellenére – és az anya eléggé együttműködőek, gyermekeikhez felelősen ragaszkodnak, munkakörük rugalmas és mindketten otthont és biztonságos légkört tudnak nyújtani számukra.

Mindezek miatt a közvetítésemmel elég hamar létrejött közöttük megállapodás – egyebek mellett – közös szülői felügyelet és (kéthetente) váltott elhelyezés vonatkozásában (vagyis 2 hét anyánál, 2 hét apánál). Magyarországon ritka még az ilyen tartalmú megállapodás, és sajnos még ritkább, hogy ez a gyakorlatban is – éveken keresztül – beváljon. Ezen mediáció kapcsán éreztem úgy, hogy ha valakiknek, hát nekik tényleg sikerülhet, mert mindketten intelligens, együttműködő, gyermekeik érdekeit messzemenőkig szem előtt tartó felelős szülők, akik tudják, hogy elválásuk ellenére életük végéig szülőpárok maradnak! Ezzel a megoldással pedig a gyermekek sem veszítik el egyik szülőjüket sem.

Körülbelül másfél hete eszembe jutottak, fel is vettem velük a kapcsolatot, érdeklődve, hogy a bíróság jóváhagyta-e már az egyezségüket, lezárult-e a bontóper. Kiderült, hogy még csak egy tárgyalás volt (februárban), a következő októberben lesz. Persze, tudjuk, hogy a magyar bíróság malmai igen lassan őrölnek, nem is ez lepett meg nagyon, hanem az, hogy a bíró nem akarja ebben az aláírt formájában jóváhagyni az egyezséget, „nem tetszik” neki a váltott elhelyezés.

Természetesen igen becsülendőnek tartom, ha a bíróság alapos felderítő munkát végez, mérlegeli az összes körülményt, mielőtt döntene, például meggyőződik arról, hogy:

–          mindkét szülő tud-e biztonságot nyújtó, támogató légkört adni a gyerekeknek;

–          azonos-e a szülők által alkalmazott szabályrendszer, azonosak-e az elvárásaik;

–          földrajzilag közel laknak-e egymáshoz;

–          milyen közöttük a kommunikáció, együttműködés;

–          hány évesek, milyen neműek a gyerekek;

–          esetleg már alkalmazzák-e a váltott elhelyezésüket, mióta és mik a tapasztalataik, stb.

Azt nem értem, hogy ha a mediáció során mindezeket a szempontokat igyekeztünk figyelembe venni, és az egyezség ezek mérlegelésével született, a bíróság miért köt bele a felek szabad és közös akaratán alapuló megállapodásába, miért nem örül, hogy lám, van olyan bontóper, amikor a felek nemhogy nem akarják egymás szemét kikaparni, hanem a másik hasonló igényét (nevezetesen: a gyermekek napi gondozását, nevelését) tiszteletben tartva, a kérést még teljesítik is.

Csak remélni tudom, hogy az októberi tárgyaláson – amikorra már kerek egy éve (!) olajozottan működik a szülők között a gyerekek váltott elhelyezése – a tisztelt bíróság a saját szemével fog meggyőződni arról, hogy a gyerekek érdekét a legmesszebbmenőkig szolgálja a szülők kiváló együttműködését feltételező, azon alapuló váltott elhelyezés; és nem lesz kerékkötője éppen a bíróság egy rendkívül kulturált és intelligens válásnak és gyermekelhelyezésnek!

VAN-E ÉRTELME A KÖZÖS SZÜLŐI FELÜGYELETNEK KÜLÖNÉLŐ SZÜLŐK ESETÉBEN? 1. RÉSZ

2012 november 8. | Szerző: Rita

A közelmúltban részt vettem a Budapesti Ügyvédi Kamarában a közös szülői felügyeletről tartott kerekasztal beszélgetésen.

A téma szakemberei között 2 bíró, 2 ügyvéd, 1 egyetemi adjunktus és 1 gyámhivatali ügyintéző osztotta meg a nézőkkel a gondolatait és tapasztalatait.

Mindenképpen tanulságos volt meghallgatnom a szakértőket. Legfőképpen azért, mert ismét megerősítette az én küldetésemet: IGENIS NAGY SZÜKSÉGE VAN AZ EMBEREKNEK A MEDIÁTORRA, főleg ebben a témában – még akkor is (vagy éppen azért?), ha az ügyvédek pont ennek ellenkezőjéről számolnak be!

No, de ne szaladjunk ennyire előre..

Mit is jelent maga a szülői felügyelet? Elemei: a gyermek gondozása, nevelése; törvényes képviselete és a vagyona kezelésének kötelezettsége és joga. (Idetartozik még a gyámnevezés és gyámságból való kizárás joga is.) Igen, ez elsősorban kötelesség, csak azután jog!

Együtt élő szülők esetében természetesen fel sem merül ennek kérdése, hiszen a szülők együttesen, közösen gyakorolják a szülői felügyeletet.

Különélő szülők esetében azonban – a jelenlegi magyar szabályozás szerint – a bíróság csak közös kérelemre rendel el közös szülői felügyeletet. Ellenkező esetben, amelyik félnél elhelyezte, az a szülő gyakorolja a szülői felügyeletet, a másik szülőnek pedig szünetel a szülői felügyeleti joga – a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések kivételével. A közös szülői felügyeletet azonban a családjogi törvény már nem szabályozza részletesen; azt maguknak a feleknek kell tartalommal megtölteniük.

Abban, gondolom, mindannyian egyetértünk, hogy a gyermek mindenekfölött álló érdeke az lenne, ha szülei a válást követően is közösen gyakorolnák a szülői felügyeleti jogot; azaz a gyermekkel kapcsolatban a jövőben (is) mindenben együttműködnének.

Ehhez képest mi a tapasztalata és mi a hozzáállása

1. a bíróknak?

A bírók a kérdésből annyit látnak, hogy sok esetben a közös szülői felügyeletben megállapodott felek közül az, akinél a gyermeket elhelyezték, utóbb a közös szülői felügyelet megszüntetése iránt; a különélő szülő pedig utóbb a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt pert indít a másik ellen.

Egyébként pedig a bírói gyakorlat nem egységes a közös szülői felügyelet kérdésében. Van olyan törvényszék, ahol a bíró sem a tartásdíjat, sem a kapcsolattartást nem engedi rendezni határozatában! Ez természetesen csak káoszt szül. Aztán van olyan bíróság is, ahol éppen ellenkezőleg, a bíró tartalommal kívánja megtölteni a közös szülői felügyeletet…

2. az ügyvédeknek?

A beszélgetésen megjelent 2 ügyvéd teljesen egyetértett abban, hogy a közös szülői felügyelet egy szép elv, azonban szerintük az együttműködésre a válást követően a szülők legfeljebb 5-10%-a képes. És a többiek? Egymás elleni zsarolás eszközéül, alku tárgyául használják a gyermeket. És mivel legtöbbször az egész kérdés csak cirkuszt szül, nem is szokták ajánlani (!) a válófélben levő szülőknek a közös szülői felügyeletet!

Ezen a ponton azért nagyon megdöbbentem. Nem is ajánlják. Nem is próbálják meggyőzni a feleket…

– Meg különben is – így az egyik közismert ügyvédnő – meg kellene ismerni a másik szülőt is (hiszen az ügyvéd értelemszerűen csak az egyik felet képviseli), ugyanis legfeljebb 2 alkalommal találkoznak az esetek többségében négyesben (a 2 fél és a 2 ügyvéd), azt is el lehet képzelni, milyen hangulatban…

3. a gyámhivatalnak?

A beszélgetésen megjelent gyámhivatali ügyintézőnek rendkívül rosszak a tapasztalatai, ami, mondjuk, érthető, hiszen aki a gyámhivatalt keresi fel, az általában sajnos már ádáz ellenségnek tekinti a másik szülőt.

Folytatása következik…