Önök kérdeztek, én válaszolok!
2013 november 11. | Szerző: Rita
Egy évvel ezelőtt indult el ez a kis blog, azért, hogy bemutassam a mediáció világát, a mediátor munkáját. Az elmúlt hónapokban rengeteg kérdést kaptam, amelyekre most megpróbálok válaszolni.
A mai kérdés:
5. Elsősorban bíróságok mellett működnek most mediátorok. Ki lehet ezt a kört bővíteni mondjuk iskolákra, önkormányzatokra egyéb helyekre?
A mediátorok önállóan működnek – nem a bíróságok mellett. Más kérdés, hogy bírósági közvetítői tevékenységet végezhet a megfelelő képzettséggel rendelkező kijelölt bírósági titkár. Természetesen elvben igénybe vehető – megfelelő képzettséggel rendelkező és névjegyzékbe vett – mediátor az oktatásban, egészségügyben, büntetőeljárásban, munkaügyben is.
Önök kérdeztek, én válaszolok!
2013 november 4. | Szerző: Rita
Egy évvel ezelőtt indult el ez a kis blog, azért, hogy bemutassam a mediáció világát, a mediátor munkáját. Az elmúlt hónapokban rengeteg kérdést kaptam, amelyekre most megpróbálok válaszolni.
A mai kérdés:
4. A mediátor munkája mennyiben különbözik egy jó pszichiátertől, az eredményességre gondolva?
Teljesen más: a pszichológus “lélekbúvár”, a lelki folyamatokat és a múlt eseményeiből építkezve az ok-okozati összefüggéseket igyekszik feltárni; a pszichiáter orvos; gyógyszerekkel is segíti a beteg gyógyulását.
A mediátor abszolút eredmény-centrikus: az “itt és most”-ra fókuszálva a konkrét konfliktus jövőre-mutató megoldásában segíti a feleket.
Önök kérdeztek, én válaszolok!
2013 október 14. | Szerző: Rita
Közel egy évvel ezelőtt indult el ez a kis blog, azért, hogy bemutassam a mediáció világát, a mediátor munkáját. Az elmúlt hónapokban rengeteg kérdést kaptam, amelyekre most megpróbálok válaszolni.
A mai kérdés rövid, de velős:
1. Vajon a mediál és a meditál között lévő 1 betű különbség véletlen? Van összefüggés a két dolog között?
Az égvilágon semmi összefüggés nincs! Azonban mivel még mindig nem közismert vitarendezési mód a mediáció, nagyon sokan mondanak meditációt, miközben mediációt szeretnének..
Egy igazi nyári téma: viharos hullámok egy vízitúra csapatban
2013 július 25. | Szerző: Rita
Néhány hete nem jelentkeztem a legszebb anyai örömek miatt! Olvasóim azonban több levéllel is megkerestek, amelyekre privátban elküldtem a válaszokat. Az alábbiakban azonban ismét megosztok mindenkivel egy történetet, amely úgy gondolom, sokunk számára ismerős lesz:
“Szia Rita!
Az egyik olvasói levél juttatta eszembe azt a történetet, amit szeretnék az olvasókkal megosztani. Tíz évig jártam egy vízitúra csapatba, ahol életre szóló élményeket szereztem. Itt nőttem fel, itt lettem igazán ember. Az évek során sok változás történt a tagságban, és egy idő után a vezetésben is. A csapatunkhoz betársult egy másik gárda is, amelynek vezetője egy idő után megpróbálta az egész társaságot az irányítása alá vonni. Ennek egy ideig a mi vezetőnk ellenállt. Közben zajlottak a táborok, élveztük a napsütést, a vizet, a csinos lányok látványát. Azonban eljött egy őszi nap, amikor vezetőnk úgy döntött, hogy nem bír a másik vezetővel együtt dolgozni, és lemondott. Az indok az volt, hogy a másik irányító élete fő műveként tekintett egy húszfős túra csapatra és egy kis csónakháznak. A mi első emberünknek pedig az volt a célja, hogy minél többen jöjjenek, jól érezzék magukat, és kialakuljon egy széles réteg, amelynek tagjai aktív részesei lesznek a következő éveknek.
A két ember már egymásra sem tudott nézni, nem beszéltek egymással, így nem tűnt sok esély arra, hogy tovább tudjanak együtt dolgozni. Próbálkoztunk mindenféle rábeszélő technikával, de nem jártunk sikerrel!
Nem sokkal később elkezdett fogyatkozni a csapat, megszűntek a túrák, bezárt a csónakház, véget ért egy nagyszerű álom. Vajon egy mediátor tudott volna segíteni a megfelelő pillanatban?
Köszönöm:
Gergő”
Kedves Gergő!
Hiszem és vallom, hogy amennyiben két ember nem tud egymással szót érteni (mindegy, milyen okból kifolyólag), de mindkettőben – és ez a kulcsszó: mindkettőben! – megvan a készség, a hajlandóság a megegyezésre, a ki-vagy megbékélésre, akkor tud segíteni a mediátor. Tehát amíg egyikük vagy mindketten annyira sértettnek érzik magukat, hogy csak a saját maguk igazát hallják és fújják, addig nem lehet rajtuk segíteni! Tehát a leveledben említett megfelelő pillanat az lett volna, amikor nyitottnak mutatkoztak volna arra, hogy a másik fél álláspontját is meghallják, és ráadásul mindketten ugyanolyan fontosnak találják a csónakház „életben maradását”, továbbra is szívügyük legyen a csapat- és a vízitúra-szervezés!
Sajnos ezt a pillanatot nem mindig sikerül időben észlelni. Biztos vagyok benne, hogy rajtuk kívül a közösség passzivitása is hozzájárult a helyzet elmérgesedéséhez. Gondolom a társaid is látták, hogy mi zajlik, de mivel nem tettek semmit ezért részben ők is hibásak abban, hogy nem sikerült a csapat boldogságát megtartani.
Mediátorként azt remélem, hogy nemcsak a két szemben álló, de az egykori tagság is tudott valamit az esetből magának leszűrni és a későbbiekben jobban és sikeresebben tudtak hasonló eseteket kezelni!
Napsütéses nyarat kívánok!
Rita mediátor
Kedves, de meddig….
2013 június 12. | Szerző: Rita
Róbert nevű olvasóm különleges, de sokak számára ismerős problémával jelentkezett:
Kedves Rita!
Nagyon el vagyok keseredve! Egy kedves barátomról kiderült, hogy csak egy bizonyos szintig kedves, ameddig számára ez megéri!
Közel hét éve ismerjük egymást. Átestünk már számtalan közös élményen, sok rosszon és még több jón is. Mindent meg tudunk egymással beszélni, legalábbis eddig így hittem!
Én komoly anyagi problémába sodortam magam a saját hibámból. Semmi illegális, csak sok-sok tartozást halmoztam fel a hatóságok felé. Tudom, hogy a barátomnak lehetősége van a számomra szükséges fedezetet biztosítani, erre egyébként egyszer már tett is szóban ígéretet.
Most jött el az a pillanat, amikor jeleztem, hogy szükségem lesz a segítségére. Ekkor meglepetésemre nem azt mondta, hogy bocs, de meggondoltam magam. Elkezdett arról beszélni, hogy amit kértem tőle az neki túl sok, nem fér bele a lehetőségeibe. Ezt ő is meg én is tudtam, hogy nem igaz.
Így most eléggé el vagyok keseredve. Nemcsak a pénz miatt! Ha buknom kell, akkor bukjak a saját hibámból! Az jobban fáj, hogy a kettőnk közötti kapcsolat ezek szerint nekem jelentett többet, mint neki!
Azóta többször beszéltünk, de ez a kérdés nem került előtérbe! Vajon van értelme vele erről beszélni? Én rontottam el valamit? Lehet, hogy nem is ekkora a gond, csak én értem félre? Nem tudom a válaszokat!
Róbert
Kedves Róbert!
A pénz igen érzékeny téma, sokan sokfélét gondolnak róla és más-más viszony fűzi őket a mindennapi fizetőeszközhöz. Tudjuk, hogy barátságok, kapcsolatok (akár országok közötti kapcsolatok is) mentek már tönkre a pénz – kölcsöne, hiánya, kezelése, tartozás, stb. – miatt. Ismerek olyan embert, akinek sok barátja van, de barátnak – elvből – soha nem ad kölcsön! Ezt ő nyíltan felvállalja, tudják is róla, és ezzel együtt fogadták őt el (már aki elfogadta). Nem akarja, hogy a pénz miatt menjen tönkre a barátságuk! Én helyesnek tartom, hogy ezt ő előre – nyílt kommunikációban – közölte mindenkivel, ez így fair. Még akkor is, ha egyesek megsértődtek rá, nem értenek vele egyet, de mivel ő következetes e témában, nincsenek félreértések. Igaz, ez az ő hozzáállása!
Az biztos, hogy az idő mindent megváltoztathat. Véleményem szerint helyes, hogyha adsz néhány napot vagy hetet arra, hogy magadban átgondolt azt az ítéletet, amit megalkottál róla. Lehet, hogy a későbbiekben már másképp látod majd a kapcsolatotokat.
Valószínűnek tartom, hogyha közösen sikerülne megtalálnotok a mindenkinek tökéletes megoldást, azzal megoldódhatna ez a probléma!
Azt hiszem, ez a lényeg: merjünk őszintén, nyíltan kommunikálni, mert ennek hiányából fakad a legtöbb konfliktus!
Légy bizalommal a másik iránt!
Rita mediátor
Mindennapi Mediátor
2013 június 3. | Szerző: Rita
Egy új gondolat fogalmazódott meg bennem néhány hónappal ezelőtt! Ennek első eredménye lett a “Mindennapi Mediátor ” létrejötte. Aki úgy érzi, hogy szeretné használni, de csak otthon vagy csak szűk körben, kattintson, és minden fontos információt megtudhat!
Kedves Olvasóim!
2013 május 11. | Szerző: Rita
Néhány hete nem jelentkeztem új gondolatokkal, amelynek egy nagyszerű esemény az apropója. Napokon belül ismét anya leszek, egy édes kislány boldog szülője. A terhesség utolsó fázisában – ezt nyilván sokan személyesen megtapasztalták – már minden sokkal nehezebb. Természetesen olvasóim is fontosak, de a következő néhány hétben a harmadik gyermekem születésére és első napjaira fogok koncentrálni.
Amennyire az időm engedi, majd olvasom a leveleket és igyekszem azokra válaszolni is a lehető legnagyobb felkészüléssel!
Mindenkinek szép napokat kívánok!
Rita mediátor
TÁVMEDIÁCIÓ?!
2013 március 29. | Szerző: Rita
A minap Csaba nevű ismerősöm megkeresett telefonon azzal, hogy nézzem át a garázs adásvételi szerződését, hogy jogi szempontból megfelelő-e. Csaba volt az eladó, Péter a vevő. Csaba régi jó ismerősöm, Pétert látásból ismerem; egy házban laknak. Átnézés után véleményezve és korrektúrázva visszaküldtem neki a szerződést. Másnap Csaba felhívott azzal, hogy este ráérnék-e egy konferencia-beszélgetésre, mert a vevőnek, bár van a szerződéssel kapcsolatban néhány észrevétele, minél hamarabb szeretné nyélbe ütni az adásvételt. Este 10-kor volt (!) mindkét félnek jó, így végül én is rábólintottam, nem akartam húzni az időt, mert éreztem, hogy Csabának is igen sürgős az ügylet.
Egy szó, mint száz, skype-on konferencia-beszélgetést tartottunk, így hallhattuk egymást mindhárman. Az eladó is, a vevő is elkezdte a számára fontos részletek kibeszélését, külön-külön ecsetelve érdekeiket, igyekezve meggyőzni a másikat igazáról. Én meg egyszer csak azon kaptam magam, hogy a jogászi státuszból kilépve, igyekszem az érdekeiket egymáshoz közelíteni, mindkettejük számára valamilyen biztosítékot belevenni a szerződésbe és nem pusztán a jogok-kötelezettségek mentén tárgyalni. Pont, mint ahogy egy mediátor tenné! 🙂
Éjjel 11 felé a vevőnek hirtelen valami nagyon nem tetszett, olyannyira, hogy azt mondta, rögtön el is áll vételi szándékától, ha bizonyos pontot nem írunk át a szerződésben úgy, ahogy azt ő szeretné. Na, ekkor kellett nekem résen lenni! Az eddig elhangzottakból kiderült ugyanis, hogy Péter igazából nagyon akarja a garázst, fel akarja újítani, és ott valamiféle üzleti tevékenységbe kezdeni. A fő érvem tehát az volt, hogy hirtelen felvillantottam neki, mért nem érné meg elszalasztania az ügyletet: ha egy vadidegen venné meg a garázst – ugye mindnyájan tudjuk, sokan vadásznak tágas garázsra, ahol sokféle hobbitevékenységet lehet folytatni – nem tudná hol megvalósítani az egyébként kézenfekvő helyre tervezett álmát. Ezzel sikerült Pétert lehiggasztanom, rögtön hatott rá az álma elvesztésétől való félelem! Ezután sikerült folytatni az egyeztetést, amíg mindkettejüknek elég jó nem lett az eredmény.
Másnap Csaba örömmel újságolta a jó hírt: nem csak aláírták a szerződést, hanem Péter már ki is fizette neki egy összegben a vételárat!
Ez az eset a mediációnak nyilván nem egy iskolapéldája, hiszen az mindig személyesen, mindegyik fél közvetlen jelenlétével zajlik, de arra bizonyság volt nekem, hogy maga a módszer még a telekommunikáció eszközeivel is működik! Tehát, ha úgy tetszik, létezik távmediáció! 🙂
NŐNAP ÉS MEDIÁCIÓ?
2013 március 8. | Szerző: Rita
Ma reggel. Épp a 2 kisfiam tanárnőinek keresem a krepp papírt, hogy a tegnap (természetesen általam) vásárolt hagymás jácintokat szépen becsomagoljuk – együtt a fiúkkal. Amikor belépek a nappaliba, ott állnak előttem életem férfiai: a férjem, Soma (akiről tudni kell, hogy az utolsó pillanat utáni percig kihasználja az alvásidőt:)), nagyobbik fiam, Doma és kisebbik fiam, Zala. Állnak és nagyon szépen néznek rám és boldog nőnapot kívánnak nekem és a kis pocaklakó Majának! Igaz, virág még nincs a kezükben (hol van még a nap vége?, és tudjuk, tegnap még nem volt nőnap), de akkor is: jól esik!
Férjemnek, miután elvitte a srácokat az iskolába, sorolom, hogy akkor a nagycsaládot illetően kinek mit kellene vennie a nap folyamán – akikkel ma találkozik – és kit csak szóban felköszöntenie – akikkel csak a hétvégén fogunk összejönni. Persze, ő férfiként úgy gondolkozik, hogy hogyan lehetne a legegyszerűbben, leggyorsabban „túltennie” magát a nap feladatán, látom, ahogy kattognak a fogaskerekek az agyában, hol fog útba ejteni egy lehetőleg olcsó virágárust, és bevásárolni a húgomnak, az ő 2 kislányának és a szomszéd, egyúttal rokon Éva néninek. Erre jövök én és keresztülhúzom – szerinte – a számításait:
– Tudod édesem, a húgomnak kinéztem egy nagyon szép tavaszi ajtódíszt, a kisebbik, 4 hónapos lányának egy virág alakú cumit vagy csörgőt…
Hááát, látni kellett volna az arcát (mintha egy vígjáték-jelenetben lettünk volna:)) Ekkor megszólal Ő:
– Drágám, meg sem merem kérdezni, Te mit szeretnél?!
– Ennyi idő (12 év házasság, előtte 2 év együttjárás) után nem tudod? Semmiképpen nem egy szál rózsát! Tudod, jön a tavasz, van egy szép kertünk és egy szép nagy asztalunk, ahol jól mutatnak a szép tavaszi virágok – ne adj’isten, egy kosárkába összeállítva… 🙂
Nem tudom, lányok, asszonyok, nőtársaim, Ti hogy vagytok vele, de tényleg vannak dolgok, amiben minden férfi egyforma! Lehet, hogy ahhoz valóban nőnek kell születni, hogy az ember odafigyeljen, vegye a fáradságot arra, hogy elejtett szavakból, félmondatokból tudja, igazán mire vágyik a szerette., Úgy látszik, a férfiak egy része (elnézést, nem reprezentatív a minta, csak a családból, baráti, ismeretségi körből vett tapasztalat azt mutatja) megragadt diákéveiben, amikor egy szál rózsával állítottak a kiszemelt leány elé – mindig…
Félreértés ne essék, nagyon szeretem a rózsát, de ugye tudjuk, mennyi gyönyörű virág található viszonylag elérhető közelségben?! 🙂
Egy szó mint száz: lehet, hogy a jeles napok közeledtével (amilyen a nőnap is) e témában is jól jönne a nyílt kommunikáció vagy a mediáció? Mivel tudjuk, a férfiak nem ismerik (fel), sőt sokszor kifejezetten utálják, amikor mi nők, célozgatunk, mosollyal bátorítunk, stb., ahelyett, hogy egyenesen a szemükbe mondanánk: édesem, akkor érezném a legjobban a rám irányuló szeretetedet, ha ezt meg azt tennéd/vennéd? Ilyen egyenesen. Na, ha ez valamiért nem megy, akkor jöhet a mediátor; leültetve a feleket, ahol mindketten elmondhatják (elmondják), hogy mit kérnek és mit várnak cserébe az általuk adott engedményekért. Ha jól sikerül a mediáció, még papírunk is lesz erről, amelyet a jeles nap előtt jól látható helyre ki is függesztehetünk! :))
Kedves Nőtársaim! Valamennyiünknek nagyon boldog nőnapot kívánok! Kívánom, hogy párunktól ezen a kedves napon (is) azt kapjuk, ami tényleg a szívünk vágya – ha netán egy kis sulykolás előzi is ezt meg!
Önök kérdeztek, én válaszolok!
2013 november 18. | Szerző: Rita
Az elmúlt hónapokban rengeteg kérdést kaptam, amelyekre most megpróbálok válaszolni.
A mai kérdés:
6. Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy jó mediátornak? Bárki lehet mediátor? Mediálhat valaki jól előképzettség nélkül?
Ismernie kell önmagát, különösen azt, hogy neki milyen a viszonya a konfliktusokhoz, milyen konfliktuskezelési módszerei vannak, mennyire kompromisszum kész. Szüksége van empátiára, jó kommunikációs készségre. Az a jó, ha értő figyelemmel tudja a feleket meghallgatni, ha sikerül bizalmi légkört teremtenie.
A lehetőség nyilván mindenki számára adott, aki mediátorrá szeretné képezni magát – általában az ún. segítő szakmákból érkeznek a szakemberek a képzésekre -, mert ez egy szakma, aminek megvannak a maga szabályai, technikája. Azt gondolom ugyanakkor, hogy nem tud mindenki jó mediátorrá válni, mert kell hozzá ösztönös érzék és bizonyos készségek is.
Oldal ajánlása emailben
X