Önök kérdeztek, én válaszolok!
2013 november 4. | Szerző: Rita
Egy évvel ezelőtt indult el ez a kis blog, azért, hogy bemutassam a mediáció világát, a mediátor munkáját. Az elmúlt hónapokban rengeteg kérdést kaptam, amelyekre most megpróbálok válaszolni.
A mai kérdés:
4. A mediátor munkája mennyiben különbözik egy jó pszichiátertől, az eredményességre gondolva?
Teljesen más: a pszichológus “lélekbúvár”, a lelki folyamatokat és a múlt eseményeiből építkezve az ok-okozati összefüggéseket igyekszik feltárni; a pszichiáter orvos; gyógyszerekkel is segíti a beteg gyógyulását.
A mediátor abszolút eredmény-centrikus: az “itt és most”-ra fókuszálva a konkrét konfliktus jövőre-mutató megoldásában segíti a feleket.
Önök kérdeztek, én válaszolok!
2013 október 28. | Szerző: Rita
Egy évvel ezelőtt indult el ez a kis blog, azért, hogy bemutassam a mediáció világát, a mediátor munkáját. Az elmúlt hónapokban rengeteg kérdést kaptam, amelyekre most megpróbálok válaszolni.
A mai kérdés:
3. Egyes vélemények szerint azért nem terjed el ez a szakma, mert nem értik meg, hogy pontosan micsoda. Vajon ez igaz?
Lehet benne igazság annak ellenére, hogy már 2002-ben törvény született a közvetítői tevékenységről, és a médiában is egyre gyakrabban beszélnek róla. Azt gondolom, azért nem általánosan elfogadott még az, hogy az emberek rögtön mediátorhoz forduljanak, ha nem tudják megoldani konfliktusaikat, mert ehhez szemléletváltozásra van szükség, amelyet pedig meggyőződésem, hogy a szülők tudnak először magukban, aztán a gyermekeikkel való viselkedésükben, hozzáállásukban megváltoztatni. Ezután fogja a gyerek is másképpen kezelni a konfliktusait. Mindez a folyamat viszont sajnos nem megy máról holnapra.
Önök kérdeztek, én válaszolok!
2013 október 22. | Szerző: Rita
Közel egy évvel ezelőtt indult el ez a kis blog, azért, hogy bemutassam a mediáció világát, a mediátor munkáját. Az elmúlt hónapokban rengeteg kérdést kaptam, amelyekre most megpróbálok válaszolni.
A mai kérdés:
2. Hogyan mutatkozhat meg a jó mediátor munkájának eredménye két ember között?
A legnyilvánvalóbban abban, ha a mediáció végére megszületik a megállapodás. De ez értelemszerűen nem csak a mediátortól függ – sőt, a konfliktus kimenetele a felek felelőssége -, hanem a felek hajlandóságától, személyiségétől, (érzelmi) intelligenciájától. Sokszor ám az is eredmény – ha rögtön nem is kézzelfogható -, ha elindul egy gondolati váltás a fejekben, amelynek hatására egy bizonyos idő elteltével valóban létrejön a megegyezés az adott konfliktus tekintetében. Az is megeshet, hogy a feleknek az aktuális vitában nem sikerül zöld ágra vergődniük egymással, viszont – éppen a szemléletváltozás hatására – egy másik konfliktushoz már más lesz a viszonyuk.
Önök kérdeztek, én válaszolok!
2013 október 14. | Szerző: Rita
Közel egy évvel ezelőtt indult el ez a kis blog, azért, hogy bemutassam a mediáció világát, a mediátor munkáját. Az elmúlt hónapokban rengeteg kérdést kaptam, amelyekre most megpróbálok válaszolni.
A mai kérdés rövid, de velős:
1. Vajon a mediál és a meditál között lévő 1 betű különbség véletlen? Van összefüggés a két dolog között?
Az égvilágon semmi összefüggés nincs! Azonban mivel még mindig nem közismert vitarendezési mód a mediáció, nagyon sokan mondanak meditációt, miközben mediációt szeretnének..
Vita egy pohár vízben….
2013 augusztus 14. | Szerző: Rita
Meglepő tartalmú levelet dobott ki az emailpostafiókom a napokban. Egyik vehemensebb olvasóm osztotta meg gondolatait, amelyet azt hiszem sokunknak érdemes elolvasni. Egy szokványosnak induló történet szokatlan fordulatot vett, hogy végül szerencsésen záruljon!
“Drága Rita!
Örülök, hogy van, aki ezzel a munkával is meg tud birkózni. Nőként tudom, hogy nem könnyű mindig helyt állni főleg nem akkor, ha neked kell helyre rakni a veled szemben ülőket. Arra gondoltam, hogy elmesélek egy pozitív történetet, amely velem esett meg, hátha másnak hasznára válhat.
Kistelepülésen lakom, ahol a legfontosabb kulturális központ a helyi művelődési ház. Sokan járnak oda, néha igen komoly nézőközönsége van a háznak. Azonban sokszor akadályt jelent az igazán színvonalas programok létrehozásában, hogy az igazgató és a polgármester nincs jóban egymással. A testület akadályozza a pénzek áramlását a művelődési házba, az igazgató pedig ahol lehet, igyekszik a helyi elöljáró szerepléseit lecsökkenteni.
Néhányan ezt a helyzetet erősen nehezményeztük, és arra gondoltuk, hogy megpróbálunk az ügyben valamit tenni. Gondoltunk mindenféle furfangra, végül a legegyszerűbb ötlet lett a befutó. A polgármesterünk rendszeresen körbejárja a települést, ellenőrzi a külső utakat. Mindezt a saját autójával. Az egyik ilyen alkalommal egész egyszerűen túszul ejtettük az egyik külső földúton. Magunkkal vittük az igazgatót is egy autóban. Jó fajta gengszter filmre emlékeztethetett volna bárkit, aki arra jár, a látvány. A polgármester autója előtt és mögött is állt keresztben egy-egy járgány. Mi pedig körbeálltuk az ő kocsiját, amíg ő az igazgatóval beszélt. Elmondtuk, hogy amíg nem tudnak megállapodni valamilyen normális együttműködésben, nem megyünk sehová. Ez a februári hidegben nem tűnt nagyon előnyös ajánlatnak. A két ember látta, hogy komolyak a szándékaink, így kénytelenek voltak egymáshoz szólni. Nagyjából három óra után sikerült is egy kis engedményt kicsikarni belőlük, így ha nem is szerették meg a másikat, de azt elfogadták, hogy egy picit nyitniuk kell egymás felé. A havas március 15-én újra helyett kapott a polgármester a helyi műsorban, aminek örültünk. Ő cserébe megígérte, hogy a következő testületin újra szóba kerül az egyik fontos helyi fejlesztés terve.
Tudom, ez nem nagydolog, de nekünk fontos! Lehet, hogy nem a legjobb megoldással éltünk, de azt hiszem az a lényeg, hogy eredményesek voltunk! Érdekelne, hogy mediátorként hogyan oldottad volna meg ezt a problémát?
További jó munkát kívánok!
Üdv: Kata”
“Kedves Kata!
Bevallom, meglepett a leveled. Úgy látom, „a cél szentesíti az eszközt”-elvet valljátok azon a kistelepülésen, ahol élsz. Enyhén szólva meredek utat választottatok a polgármester és az igazgató álláspontjának közelítéséhez, nem gondolod? Csoda, hogy egyikőjük sem tett feljelentést ellenetek személyi szabadságuk megsértése (vagy ne adj’isten, emberrablás) miatt. Lehet, hogy mindkettőjüknek van humora, hogy azért mégse vegyék olyan komolyan önmagukat?! Mindenesetre, ha megfogadod a tanácsomat, máskor nem így fogjátok megoldani a helyi ügyeket…
A viccet félretéve, mediátorként én biztos nem lettem volna jelen abban a helyzetben, hiszen a mediáció egyik legfontosabb alapelve az önkéntes felkérés és önkéntes részvétel. Mindketten megállapíthatjuk, hogy ez az általad vázolt helyzetben „erősen” hiányzott.
De tegyük fel, hogy még az ominózus elrablás előtt, egy olyan helyzetben, ahol mind a polgármester, mind az igazgató jelen van és én is ott vagyok, akkor előállnék a következőkkel:
„Mindannyian, a lakosok is és Önök is tudják, hogy olyan ellenségeskedés folyik Önök között, ami már-már ellehetetlenít sok jó, fejlesztő kezdeményezést, konkrétan meggátolja a falu fejlődését. Nekünk ebből elegünk van, ezt nem akarjuk tovább! Nagyon szeretnénk, hogyha ennek véget vetnének, kibeszélnék a problémáikat, megszűnne az Önök közötti ellenséges viszony, és a falu – amelynek közösségét tulajdonképpen mindketten képviselik – jövőjének érdekében megpróbálnának együttműködni, egymásnak tiszteletet adni és ezzel a falu lakosságának példát mutatni! Én ebben tudok segíteni, mert mediátor vagyok, aki segít a konfliktusmegoldásban. Mit szólnak az ajánlatomhoz?”
Valahogy így el tudtam volna képzelni egy sikeres mediációs alaphelyzetet – elrablás nélkül. Tudod, mit? Legközelebb szólj, ha ilyen helyzet lesz, és megyek!
Szia:
Rita mediátor”
Egy igazi nyári téma: viharos hullámok egy vízitúra csapatban
2013 július 25. | Szerző: Rita
Néhány hete nem jelentkeztem a legszebb anyai örömek miatt! Olvasóim azonban több levéllel is megkerestek, amelyekre privátban elküldtem a válaszokat. Az alábbiakban azonban ismét megosztok mindenkivel egy történetet, amely úgy gondolom, sokunk számára ismerős lesz:
“Szia Rita!
Az egyik olvasói levél juttatta eszembe azt a történetet, amit szeretnék az olvasókkal megosztani. Tíz évig jártam egy vízitúra csapatba, ahol életre szóló élményeket szereztem. Itt nőttem fel, itt lettem igazán ember. Az évek során sok változás történt a tagságban, és egy idő után a vezetésben is. A csapatunkhoz betársult egy másik gárda is, amelynek vezetője egy idő után megpróbálta az egész társaságot az irányítása alá vonni. Ennek egy ideig a mi vezetőnk ellenállt. Közben zajlottak a táborok, élveztük a napsütést, a vizet, a csinos lányok látványát. Azonban eljött egy őszi nap, amikor vezetőnk úgy döntött, hogy nem bír a másik vezetővel együtt dolgozni, és lemondott. Az indok az volt, hogy a másik irányító élete fő műveként tekintett egy húszfős túra csapatra és egy kis csónakháznak. A mi első emberünknek pedig az volt a célja, hogy minél többen jöjjenek, jól érezzék magukat, és kialakuljon egy széles réteg, amelynek tagjai aktív részesei lesznek a következő éveknek.
A két ember már egymásra sem tudott nézni, nem beszéltek egymással, így nem tűnt sok esély arra, hogy tovább tudjanak együtt dolgozni. Próbálkoztunk mindenféle rábeszélő technikával, de nem jártunk sikerrel!
Nem sokkal később elkezdett fogyatkozni a csapat, megszűntek a túrák, bezárt a csónakház, véget ért egy nagyszerű álom. Vajon egy mediátor tudott volna segíteni a megfelelő pillanatban?
Köszönöm:
Gergő”
Kedves Gergő!
Hiszem és vallom, hogy amennyiben két ember nem tud egymással szót érteni (mindegy, milyen okból kifolyólag), de mindkettőben – és ez a kulcsszó: mindkettőben! – megvan a készség, a hajlandóság a megegyezésre, a ki-vagy megbékélésre, akkor tud segíteni a mediátor. Tehát amíg egyikük vagy mindketten annyira sértettnek érzik magukat, hogy csak a saját maguk igazát hallják és fújják, addig nem lehet rajtuk segíteni! Tehát a leveledben említett megfelelő pillanat az lett volna, amikor nyitottnak mutatkoztak volna arra, hogy a másik fél álláspontját is meghallják, és ráadásul mindketten ugyanolyan fontosnak találják a csónakház „életben maradását”, továbbra is szívügyük legyen a csapat- és a vízitúra-szervezés!
Sajnos ezt a pillanatot nem mindig sikerül időben észlelni. Biztos vagyok benne, hogy rajtuk kívül a közösség passzivitása is hozzájárult a helyzet elmérgesedéséhez. Gondolom a társaid is látták, hogy mi zajlik, de mivel nem tettek semmit ezért részben ők is hibásak abban, hogy nem sikerült a csapat boldogságát megtartani.
Mediátorként azt remélem, hogy nemcsak a két szemben álló, de az egykori tagság is tudott valamit az esetből magának leszűrni és a későbbiekben jobban és sikeresebben tudtak hasonló eseteket kezelni!
Napsütéses nyarat kívánok!
Rita mediátor
Kedves Olvasóim!
2013 június 25. | Szerző: Rita
Néhány hete írtam arról, hogy kislányom nemsokára megszületik. Nos, örömmel osztom meg mindenkivel a hírt. Boldogan és egészségesen pihenünk immáron néhány napja otthon. A baba és a mama is jól van, de tennivaló akad bőven!
Köszönöm a kedves olvasói leveleket, a bíztató édesanyai szavakat. A nyári napok elsősorban a kicsivel és a család többi tagjaival telnek majd, de olvasóimat sem hagyom magukra. Várom a leveleket, és amint lehet, ezen a felületen megválaszolom őket!
Anyai üdvözletem küldöm Minden Kedves Olvasómnak!
Rita mediátor
Kedves, de meddig….
2013 június 12. | Szerző: Rita
Róbert nevű olvasóm különleges, de sokak számára ismerős problémával jelentkezett:
Kedves Rita!
Nagyon el vagyok keseredve! Egy kedves barátomról kiderült, hogy csak egy bizonyos szintig kedves, ameddig számára ez megéri!
Közel hét éve ismerjük egymást. Átestünk már számtalan közös élményen, sok rosszon és még több jón is. Mindent meg tudunk egymással beszélni, legalábbis eddig így hittem!
Én komoly anyagi problémába sodortam magam a saját hibámból. Semmi illegális, csak sok-sok tartozást halmoztam fel a hatóságok felé. Tudom, hogy a barátomnak lehetősége van a számomra szükséges fedezetet biztosítani, erre egyébként egyszer már tett is szóban ígéretet.
Most jött el az a pillanat, amikor jeleztem, hogy szükségem lesz a segítségére. Ekkor meglepetésemre nem azt mondta, hogy bocs, de meggondoltam magam. Elkezdett arról beszélni, hogy amit kértem tőle az neki túl sok, nem fér bele a lehetőségeibe. Ezt ő is meg én is tudtam, hogy nem igaz.
Így most eléggé el vagyok keseredve. Nemcsak a pénz miatt! Ha buknom kell, akkor bukjak a saját hibámból! Az jobban fáj, hogy a kettőnk közötti kapcsolat ezek szerint nekem jelentett többet, mint neki!
Azóta többször beszéltünk, de ez a kérdés nem került előtérbe! Vajon van értelme vele erről beszélni? Én rontottam el valamit? Lehet, hogy nem is ekkora a gond, csak én értem félre? Nem tudom a válaszokat!
Róbert
Kedves Róbert!
A pénz igen érzékeny téma, sokan sokfélét gondolnak róla és más-más viszony fűzi őket a mindennapi fizetőeszközhöz. Tudjuk, hogy barátságok, kapcsolatok (akár országok közötti kapcsolatok is) mentek már tönkre a pénz – kölcsöne, hiánya, kezelése, tartozás, stb. – miatt. Ismerek olyan embert, akinek sok barátja van, de barátnak – elvből – soha nem ad kölcsön! Ezt ő nyíltan felvállalja, tudják is róla, és ezzel együtt fogadták őt el (már aki elfogadta). Nem akarja, hogy a pénz miatt menjen tönkre a barátságuk! Én helyesnek tartom, hogy ezt ő előre – nyílt kommunikációban – közölte mindenkivel, ez így fair. Még akkor is, ha egyesek megsértődtek rá, nem értenek vele egyet, de mivel ő következetes e témában, nincsenek félreértések. Igaz, ez az ő hozzáállása!
Az biztos, hogy az idő mindent megváltoztathat. Véleményem szerint helyes, hogyha adsz néhány napot vagy hetet arra, hogy magadban átgondolt azt az ítéletet, amit megalkottál róla. Lehet, hogy a későbbiekben már másképp látod majd a kapcsolatotokat.
Valószínűnek tartom, hogyha közösen sikerülne megtalálnotok a mindenkinek tökéletes megoldást, azzal megoldódhatna ez a probléma!
Azt hiszem, ez a lényeg: merjünk őszintén, nyíltan kommunikálni, mert ennek hiányából fakad a legtöbb konfliktus!
Légy bizalommal a másik iránt!
Rita mediátor
Mindennapi Mediátor
2013 június 3. | Szerző: Rita
Egy új gondolat fogalmazódott meg bennem néhány hónappal ezelőtt! Ennek első eredménye lett a “Mindennapi Mediátor ” létrejötte. Aki úgy érzi, hogy szeretné használni, de csak otthon vagy csak szűk körben, kattintson, és minden fontos információt megtudhat!
Önök kérdeztek, én válaszolok!
2013 november 11. | Szerző: Rita
Egy évvel ezelőtt indult el ez a kis blog, azért, hogy bemutassam a mediáció világát, a mediátor munkáját. Az elmúlt hónapokban rengeteg kérdést kaptam, amelyekre most megpróbálok válaszolni.
A mai kérdés:
5. Elsősorban bíróságok mellett működnek most mediátorok. Ki lehet ezt a kört bővíteni mondjuk iskolákra, önkormányzatokra egyéb helyekre?
A mediátorok önállóan működnek – nem a bíróságok mellett. Más kérdés, hogy bírósági közvetítői tevékenységet végezhet a megfelelő képzettséggel rendelkező kijelölt bírósági titkár. Természetesen elvben igénybe vehető – megfelelő képzettséggel rendelkező és névjegyzékbe vett – mediátor az oktatásban, egészségügyben, büntetőeljárásban, munkaügyben is.
Oldal ajánlása emailben
X